Tanuljunk meg gondolkodni

 Közhely, hogy ha változtatni szeretnénk a világunkon, mert az nem tetszik, vagy egyes aspektusai nem tetszenek, akkor a változtatást először önmagunkon kell kezdenünk. 

Erről régebben írtam itt: Szemenszedett boldogság

Nem könnyű ennek nekikezdeni, mert az ember sokszor nincs is tudatában, hogy ha tesz valamit, akkor az miért is hatna ki az egész világ működésére? Mert még ha jelentősek is vagyunk benne, akkor is csupán egy kis fogaskerék vagyunk a gépezetben. Ez egyrészről nagyon is így van, másrészről pedig nagyon nem. Nagyon nem, mert mindenki a saját világáért és megéléseiért felelős. Minél több ember változtat pozitív irányba saját magán és a körülményektől függetlenül boldogabbnak érzi magát, ez összeadódik és annál jobb lesz körülöttünk is a világ. De a mi kis mikrokozmoszunk mindenképpen.

Sokszor halljuk, hogy mi magyarok különösen depresszióra hajlamos, búsongó nép vagyunk. Persze, vannak más népek is előttünk a sorban, de olyanok is, akik sokkal rosszabb helyzetben is sokkal boldogabbak tudnak lenni. Nekünk saját magunkon kell segítenünk valahogy. Foglalkoztam a témával többet is. Végeztem Agykontroll tanfolyamot, megtanultam, hogy mi az elme hatalma és hogy hogyan lehet használni. Szerintem ez egy olyan alap tudás, amit általánosan kellene oktatni, de sajnos az iskolában nem ezt tanítják.  

Csak érdekességként említem, hogy mi köztudottan balsorsú nemzet vagyunk, még a nyelvünkben sincs meg néhány szó, ami segítene átfordulni. Mire is gondolok. Angolul tudóktól kérdezem, hogy le tudják-e fordítani például azt a szót magyarra, hogy serendipity? Nos, a Google fordító sem tudja. Ennek a szónak a jelentése a szerencsére való képesség, hajlam. A magyar nyelvben nincsen megfelelője, nem csak a szónak, de még a fogalomnak sem. De mi tanuljuk meg. Hogy miért? Mert a szerencsére való képesség fejleszthető. Sokszor elég, ha az ember megtanulja a helyes fókuszálást, relaxációs technikákat, hogy hogyan hozhatjuk magunkat derűs lelkiállapotba és megtanulja, hogy mit is jelent pontosan a pozitív gondolkodás. A szó valódi jelentésében, nem arról van szó, hogy mindennek a jó oldalát kell keresni, mert ebbe egy idő után nagyon bele lehet fáradni és ez még mélyebb depresszióhoz vezethet. Az ezzel kapcsolatos gondolataimat itt olvashatod: A hála és a pozitív gondolkodás

Általában megfigyelhető, hogy a magyarok vagy nagyon tudnak örülni dolgoknak, vagy gyakorlatilag kriptahangulat uralkodik. Nem véletlenül volt olyan fogalom, hogy "sírva vigad a magyar".

Az ember alaptermészetére a megfigyeléseim szerint, ha minden nyugodtan folyik körülötte, akkor jellemző egyfajta belső derű. Ezt kellene megtalálni magunkban. Ez tanulható is és meg is kell tanulnunk, az életünk minősége múlik rajta. Tehát az életünk minősége múlik a gondolatainkon, a hozzáállásunkon. Kutatások sora bizonyítja, hogy az optimista, derűlátó emberek boldogabbak, eredményesebbek és egészségesebbek.

Az életben fontos kérdések és nem tanítja senki:

Hogyan gondolkodjunk?

Hogyan döntsük el, miben hiszünk?

Hogyan legyünk derűlátóbbak?

Az egészségünk lényegében a gondolkodásunkon, gondolatainkon  múlik (ide tartozik a placebo hatás is). A derűlátás és bizakodás gyakran annyit ér, mint egy műtéti beavatkozás. Sőt, néha sokkal többet is.

A hozzáállásunk meghatározza az egész életünket

Viszont annak következtében, hogy az iskolában felesleges lexikális tudással töltik meg a fejünket, elveszítjük a rugalmas gondolkodás képességét, a kreativitásunkat és a kezdeményezőképességünket vagy annak egy jelentős részét. Személyes példa erre a végzettségem. Amikor elkezdtem dolgozni ebben a szakmában, még nem volt szakirányú végzettségem. De a feladatot el kellett látni és én csináltam ahogy tudtam, képeztem magam autodidakta módon, tanultam mindenből és mindenkitől. Ez az önfejlesztés sokakból hiányzik. Gyakran a papír a lényeg és nem az, hogy rendelkezik-e az illető az adott tudással. Érdekes, hogy szerintem minőségileg sokkal jobban végeztem a munkámat, mint azután, hogy megszereztem a diplomát is hozzá. Hogy miért? Mert ez a tudás - bár a mai napig azt mondom, hogy sokat adott - nagyon hasznos, de - le is korlátoz. Onnantól, hogy megtanultam valamit, hogy hogyan kell működnie, hogyan kell működtetni, már nem néztem utána más alternatíváknak, csak tettem a dolgom a tanultaknak megfelelően. Kialakult és működött bennem egyfajta rutin. 

Valahogy úgy is alakul az életben, hogy a rugalmatlan gondolkodású emberek képtelenek elengedni a régit és beengedni az újat. Ezért olyan nehéz változtatni bármin. Ezért van az, hogy bár a pandémiával lehetőséget is kaptunk a változtatásra, a világ erre nincs felkészülve és képtelen rá, hogy végre a jó irányba mozduljon el, szinte erőszakosan igyekszik vissza a régi kerékvágásba. Az iskolában is arra treníroztak minket, mégpedig éppen a legfogékonyabb életszakaszunkban, gyermekkorunkban, hogy az új információ veszélyes. Ha nem azt mondtuk el, amit éppen be kellett magolni - és aminek mellesleg a mai napig nem is vesszük hasznát -  ha nem azt mondtuk vissza, amit tanítottak, akkor megbüntettek, minimum egyest kaptunk érte. Ennek következtében a legéletbevágóbb tudást is képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni, mert ezt tanították meg az iskolában. Amit pedig beépítettünk a gondolatainkba, az ott is marad, amíg meg fel nem váltjuk valami mással.

Muszáj felismerni a valóságot, miszerint gondolatainknak sokkal erősebb hatása van az életünkre, mint eddig gondoltuk. Tény, hogy képesek vagyunk a legfontosabb dolgokat figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor arra is képesek vagyunk, hogy odafigyeljünk a valóságra és alkalmazkodjunk hozzá. Ez pedig az intelligencia mibenlétének lényege. 

Ha prioritást adunk az újnak, akkor az megváltoztatja az életünket. Derűsebbek leszünk, megtanulunk bízni magunkban és könnyebben megtaláljuk a válaszokat a kérdéseinkre, könnyebben megoldunk nehezebb problémákat is, helyén tudjuk kezelni a stresszt és a nehéz helyzeteket, boldogabbak leszünk, így végső soron a családunk és barátaink is boldogabbak lesznek.