Nem vagyunk egyenrangúak

 A szokásos reggeli beszélgetéseink között szerepelt ez a téma. Elég sokszor át szoktuk beszélni ilyen vagy olyan aspektusból nézve. Nem harccal, de el akarjuk érni, hogy ne legyenek különbségtételek, illetve ne legyen diszkriminálva az, ami természetes.

Nézzük meg, hogy kiket diszkriminálnak most. Elsősorban a nőket. Erre a jelenségre majd külön rátérek, mert ez az oka a többinek is.

Aztán nagyon könnyű azokat, akik más hiten vannak, más értékeket vallanak a magukénak, más a bőrszínük. Ugyan mindezek jogszerűen tilosak, mégis folyamatosan tetten érhetjük.

Aztán ott vannak a "más"-ok, akiket ebben a világban (hogy vonatkoztassunk el a Trónok Harcától) a melegek, transzneműek testesítenek meg, illetve minden olyan személy, aki eltér a fő normáktól. A világban az emberen kívül is létező jelenségről beszélünk, jelen van az állatok között is például, mégis úgy csinálunk, mintha ez bűn lenne. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ezek nem választható, hanem veleszületett dolgok, akkor nem értem, milyen létjogosultsága van itt a bűn kifejezésnek. De tegyük fel, hogy vannak emberek, akik ezt az utat választják. Akkor is azt gondolom, hogy a saját életében mindenkinek joga van ehhez. Joga van és kötelessége is döntéseket hozni. OK, van olyan döntés, ami már nem fér bele az együttélés szabályai közé. De most nem a szélsőségekről beszélek. Inkább csak arról, hogy nem tudom, honnan veszi a jogot bárki is, hogy a másik ember életét megítélje. Teljesen mindegy, hogy az egyházi vagy világi véleményalkotásról beszélünk. De amúgy ez is érdekes dolog, hogy az egyház mit és hogyan ítél meg. Alapvetően a keresztények patriarchális viszonyokat várnak el egy családon belül, ők maguk is ebben a berendezkedésben hisznek, hiszen a nőket egyenesen kihúzták a vallásból, bár továbbra is anyaszentegyháznak hívják magukat, csak az anya, a nő nincs benne sehol. Vagy ott vannak olyan kifejezéseink, mint az anyatermészet, az anyaföld. 

Ugyanakkor: 

"Egyszer a tanítványok az emberi gyarlóság mellett emeltek szót, és azt kérdezték Jézustól: Ha a házasság végleges és a tévedéseket nem lehet helyrehozni, nem jobb-e egyáltalán nem házasodni?

Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test."

Szóval, értitek? Nem a nő megy a férfihoz. A férfi az, aki a nőhöz csatlakozik. Érdekes, nem? 

                                    

Mégis minden bajnak a gyökere a nők elítélésében keresendő szerintem. Mint tudjuk, évezredek óta a nő minden bűnnek az oka, kezdve az almától egészen addig, hogy mindig ő a kísértő, a boszorkány és az, aki az ördöggel cimborál. Tudjuk, hogy az ember megöli amitől fél, erre is volt példa bőven a történelem folyamán, lásd a boszorkányégetéseket. Igaz, férfiakat is égettek meg szép számmal, azt már nem tudjuk, hogy "más" volt-e, valakinek az útjában állt vagy egyszerűen csak tudott világosan gondolkodni az illető.

De a másság elítélése is ebben gyökerezik, hiszen elítélik a nőket, azt az embert, aki pedig akár férfi is lehetne, de mégis van akár lelki, akár fizikai értelemben véve látható női aspektusa, még jobban elítélik. 

Honnan jött mindez? Most szereztem tudomást arról, hogy a családomban bizony van bántalmazott nő. Nem is feltételeztem, bár azt tudtam, hogy a lelki bántalmazás jelen volt, amíg véget nem vetettünk a kapcsolatnak. Rá egy évre derült ki, hogy volt bizony fizikai is. De miért? Mi visz rá egy erős férfit, hogy egy 50 kilós nőt fizikailag bántalmazzon, lelkileg tönkretegyen? Hát az, hogy a nő jobb nála. Szakmailag sikeresebb, többet dolgozik, felelősségteljes, a történtek dacára még gondoskodik róla. Erős. Az erős nőket pedig a férfimentalitás szerint meg kell törni. Sajnos ebben volt részem nekem is, bár ilyen szintre nem jutott a dolog. Mert tőlem tényleg féltek.

Nos, a rosszfiúkat ott kell hagyni, ahol találtuk őket. Legyenek is továbbra is azok akik, de ne a mi kontónkra! A nő nem terápiás központ és nem pszichológus, nem feladata, hogy felnevelje a férfit. Nem is tudná. Hiába gondolja azt, hogy majd ő megváltoztatja, ha mindent megad, akkor megváltozik. Hát nagyon nem. A vér sosem válik vízzé! Akkor sem, ha a pasi megpróbálja - általában sikerrel - elhitetni, hogy ő kész a változásra. Sosincs készen és az alapvető személyiségjegyek sohasem változnak meg! Ezt tessék tudomásul venni!

Itt kérek bocsánatot az igazi férfiaktól. Azoktól, akik sosem tennének ilyet, akiknek van jellemük. Tudom, hogy a normális férfiak sokszor futnak bele olyan nőkbe, akikkel jobb lett volna, ha sosem találkoznak.

Persze, a nők néha visszavágnak. Vannak olyan nők, akiket szintén nem neveznék nőnek, akik visszaélnek a tudásukkal és tönkretesznek maguk körül mindent és mindenkit. Általában egyetlen "előnyük" van, hogy szépek vagy jól néznek ki, esetleg jól tudják eladni magukat. Nos, ennyi az összes, ami az előnyükre írható. Ezek valami külön faj, mert embernek sem nevezném őket.