Mikor ér véget a hülyeség kora?

 Az év leghosszabb éjszakáit éljük éppen, ami szokásos is ilyenkor, de eddigi életem során még soha nem tapasztaltam, hogy ilyen mértékű lett volna a sötétség. Minden értelemben. Fizikailag is. Mintha eltűnt volna minden fény. Nappal éppen csak annyi a szürkeség, hogy valamennyit lehessen látni, esténként pedig a világítás sem elég a városban. A települések között pedig olyan, mintha mindent elnyelne a sötét, mintha valami akadályozná a fény terjedését. 

Ugyanez a sötétség jellemző mindenhol, nemcsak a külvilágban, de az emberekre is, a gondolkodásra is. Komolyan mondom olyan, mintha az emberek elfelejtettek volna gondolkodni és most mintha ez a sötétség vetülne ki a világra. Erről kutatások is készültek már, meg is figyelhettük a folyamatot. Akinek pedig még tiszta az elméje, az nagyon fáradt, idegileg kimerült. 

Mire is gondolok? Arra, hogy történt egy pszichológiai kísérlet, amiben az embereknek választaniuk kellett, hogy gondolkodnak, vagy fájdalmat okoznak nekik. Kivétel nélkül minden tesztalany a fájdalmat választotta. A cikket itt olvashatjátok: Inkább fájjon, mint hogy gondolkodnom kelljen .

Már meg sem lepődök. Ráadásul ezt a folyamatot mesterségesen generálják. A különböző közösségi hálókkal függővé teszik az embereket, akiknek az agyát aztán olyan információval mossák, amilyennel csak érdekében áll azoknak, akik finanszírozzák a projektet.

Az az egy vigaszom lehet, hogy "hajnal előtt legsötétebb az éj". Tudom, hogy ezek a tendenciák nagyon sok mindenkinek nem tetszenek. Azt is tudom, hogy azok az emberek, akik képviselik a szellemi minőséget, inkább nem foglalkoznak azzal, ami a világban megy. Persze, tudnak róla és véleményük is van, de egyelőre várnak. Hogy mire? Talán arra, hogy egymásra találnak. Talán arra, hogy kicsit derengjen. Talán egyszerűen csak pihenniük kell egy ilyen évvel mögöttünk. Hiszen egyedül az ember valóban nagyon keveset tehet. Nagyon karizmatikusnak kell lenni ahhoz, hogy társadalmi folyamatokat meg lehessen változtatni.

Azt is végignéztük és láttuk, hogy voltak, akik megpróbálták. Amikor sikerült nekik elindítani egy folyamatot, szépen lassan soraikba szivárogtak azok, akik ezt nem akarták hagyni. Majd ezeket az embereket, még szerveződéseket is szépen magába szippantotta a romlás, megszédítette a vélt hatalom és a pénz. Mert az nagy úr, de még nagyobb az önigazolás, így ezek az emberek és akik körülöttük valaha még tiszták voltak, most elhiszik, hogy még mindig jó úton járnak. Pedig csak kiszolgálják azt a rendet, ami ellen régen küzdöttek. 

De még mindig bízom, ahogy szerintem bízik a néma tömeg is, akik még nem felejtettek el gondolkodni. Bízom abban, hogy ahogy a természet is meghal és megújul, ahogy megszületik a fény december 21-én, úgy az emberek a néma tömegben végül utat találnak egymáshoz. S tanulva az eddigi hibákból együtt egy élhető világra cseréljük a mostanit.

Blessed Yule

Frissítés 2020.12.23.: A felelősségvállalás hiánya