Légy jelen

 A mai bölcsességekkel teli világban sokszor találkozik az ember ilyen tanácsokkal, hogy "A mának élj! A tegnap már elmúlt és úgysem változtathatsz rajta, a holnap még nem jött el. Aki a múlttal és a jövővel foglalkozik, az nem is él, mert egyik sem létezik. Az egyik már, a másik még nincs. Ezért csak a ma számít."

Két kérdés szokott felmerülni, az egyik általában az, hogy ok, de ezt hogy kell? Hogyan kell megélni a jelent nem foglalkozva sem a múlttal, sem a jövővel?

A másik, amit mondanak, hogyha éppen megélem a jelent és feszült vagyok valami miatt, például elkések egy megbeszélésről, akkor meg azért ne idegeskedjek, mert gondoljak bele, hogy fog-e ez 5 év múlva számítani valamit? Ha akkor is lesz jelentősége, akkor idegeskedhetek? S akkor hogyan élem meg a jelent, ha azon gondolkodom, hogy milyen hatással lesz a jelen az öt év múlva esedékes életemre?

Ugyan már!

Jelen kell lenni az életben valóban, de ha ma nem teszem meg azokat a lépéseket, amiktől az életem ilyen vagy olyan lesz 5 év múlva, akkor csak sodródok. Természetesen erre is van mondás: "Semmilyen szél nem kedvező annak a hajónak, amelyik nem tudja, hogy melyik kikötőbe tart".

Azt gondolom, hogy az embernek kell, hogy legyenek céljai és a céljai érdekében igenis meg kell tenni dolgokat, hogy azokat elérje. Igenis szükség van stratégiára ehhez, amit nem lehet felállítani, ha csak a mának élek. Igen tudom én, hogy kicsit kicsavartam ezt az egészet, mert ez az egész csak arról szól, hogy próbáljunk meg kevesebbet stresszelni és próbáljuk megtalálni minden pillanatban a szépséget, de objektíven belegondolva ez sem mindig megy, sőt, ha így tesz az ember, komplett idiótának érezheti magát. Az élet ugyanis nem csak az élvezetekről és felemelő pillanatokról szól. Sőt, az is eljön, ha már túl sok van mindenből, hogy már az összefüggések és az, hogy "mindennek oka van" sem érdekel, őszintén tojom le.

Azt sem lehet, hogy az ember állandóan 100%-ban jelen van minden pillanatban. Egyébként szerintem azok szoktak lenni a legszebb pillanatok, amikor nem vagyok annyira jelen. Amikor kikapcsolom az életet, az agyamat és csak elnyújtózom a saját belső lelki nyugalmamban. Igen, akkor ott vagyok jelen, ilyenkor valóban a pillanatban élek. De pont ezért kellenek ezek a pillanatok, kell, amikor az ember csak sodródik és nem foglalkozik semmivel. Ha állandóan arra fókuszálunk, hogy az életünk zajlik és jelen kell benne lenni, akkor ezek a pillanatok nem jönnek el és nem lesz ami feltöltsön.

Azt is tudom, hogy ezt az állapotot nagyon nehéz elérni, amikor folyamatosan zúz az élet, de törekedni azért lehet rá. Erre valók a meditációs, relaxációs technikák, az istenekkel való párbeszéd pillanatai.