Hová is tart ez a világ és miért?
Az ember elég sokszor találkozott már életében azzal a jelenséggel, hogy az idősebb emberek mindig silányabbnak tartják az utánuk következő generációt az előzőnél. Sőt, a régebbi korokat, érákat úgy emlegetik: "a boldog békeidők". Akkor is, ha nem voltak azok, csak az emlékek és "mítoszok" szépítik meg a múltat. Ez nem új keletű dolog, így volt ez már az ókorban is a fennmaradt művek alapján.
De mi is történik most? Először is, nagyon sokan vagyunk a Földön, hihetetlenül magas a lélekszám, talán el is értük azt az állapotot, amikor a Föld ennél több embert nem tud már eltartani. Ennek pedig tetszik vagy sem, bizony következményei vannak. Az ember nem hajlandó visszavenni. Egyes kormányok ugyan bevezettek születésszabályozást, ennek ellenére a Föld lakossága nem csökkent le. Hogy ezzel párhuzamosan hol tartunk a technológiai fejlettségünkben és milyen a mentális állapotunk, már írtam korábban itt:
Vajon véget ér végre a hülyeség kora?
Ezeken a dolgokon a túlszabályozottság, ami mostanában jellemzi az életünket nagyon nem segít.
Ezek a folyamatok a természet részéről is kikényszerítették a beavatkozást. Hiszen közös túlélésünk arról szól, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni. A természet egyik ilyen eszköze erre a jelenlegi vírus, amelynek hatásairól itt írtam:
Mondják a kutatók, hogy azért ne nyugodjunk meg nagyon attól, hogy vannak már vakcinák és előbb utóbb átoltják a népességet, mert lesznek még ilyen - eddig ismeretlen - kórokozók.
Ugyan természetes földtörténeti folyamatnak látom a klímaváltozást - természetesen ezzel együtt kiemelten fontosnak tartom a környezetünk, a természet védelmét -, de ennek is vannak hatásai. Például a jégsapkák olvadásával kiszabadulhatnak olyan vírusok és baktériumok, amelyek eddig nem voltak jelen az általunk ismert világban, a mi immunrendszerünk pedig nincs rájuk felkészülve.
De a folyamat ennél összetettebb. A természet intelligenciájának más módszerek is vannak a tarsolyában. Az özönvíz, a földrengések, a szökőárak (cunamik), a vulkánkitörések és az egyéb természeti katasztrófák csak az egyik vetülete ennek. Ezek nagyon direkt és gyors hatások, ugyanakkor ezekkel egyidejűleg finomabb módszerekkel is igyekszik kordában tartani az embert.
Gondolkodjunk el csak azon, hogy mi lehet az oka, a nagy számok törvényén túl, hogy egyre többen vállalják fel másságukat. Azt a másságot, ami eddig is jelen volt, de attól, hogy sokan elhatárolódtak tőle még igenis létezett mindig is. Nálunk most nagyon divat kereszténynek lenni és a "keresztény értékeket" hangoztatni, amibe - azok szerint, akik ezt hangoztatják - nem fér bele, sőt, bűnös dolog másnak lenni. De miért is? Hiszen a természetben az idők folyamán mindig jelen volt a másság, még csak mutációnak sem nevezném, hiszen szerintem pontosan ez a jelenség a bizonyíték az ember teremtettségére. Az egy más kérdés, hogy ki és mi által, illetve ezt ki hogyan éli meg attól függően, hogy melyik lelki ösvényt választotta. Mindenesetre biológiai tény, hogy az utódok az őseikre hasonlítanak és néha a genetika bizony képes váratlan dolgokat produkálni. Néha nem a szülőkre hasonlítanak a gyerekek és néha bizony valami nagyon ősi mozdul meg bennünk - legyen szó ösztönökről, érzelmekről, öröklésről, genetikáról.
A természetet pedig pont nem érdekli, hogy az emberi társadalmakban mik a társadalmi elvárások és mi számít normálisnak - hiszen ez is egy olyan fogalom, ami ugye elvileg közmegegyezés kérdése lenne. Tisztában kell lennünk azzal, hogy senki nem kérte, hogy "más"-nak szülessen, senki nem akart nehezített életutat, aki viszont így született, annak nincs választása, mint hogy elnyomja magában vagy valahogy együtt éljen vele.
A természetnek azonban ezzel is célja lehet, visszakanyarodva ezzel a túlszaporodás kérdéséhez. Ugyanis valaki, aki meleg (gondolok itt a férfiakra elsősorban) nem fog szaporodni. Persze ettől lehet családja és nevelhet is gyermeket, még ha nem is a sajátja. A transznemű emberek egy része általában szintén nem képes szaporodni.
Jó lenne, ha a másság kérdését ezért természetesebben tudnánk kezelni. Erről is írtam már korábban:
Mindent összevetve, szerintem még hálásak is lehetünk a természeti intelligenciának, hogy kevésbé drasztikus módon (is) próbálja meg féken tartani az embert.
Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, ismerve az emberi természet szélsőségeit, hogy ne essünk már át a ló másik oldalára. Amíg egyik oldalról fontosnak tartom azt, hogy mindenkit ismerjünk el egyenrangúnak és a másság kérdése ne is legyen említeni való különcség, ne is tegyük kötelezővé, hiszen az is normális, ha valaki "nem más".
A képek forrása: a Pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése