Gondolatok a világvégéről

 Nagyon népszerűek az utóbbi években a világvége jövendölések és elméletek. Erről mindenkinek megvan a maga véleménye, meglátása. Kedves Olvasómtól kaptam hozzászólásként az alábbi gondolatsort. Sok értékes gondolatot tartalmaz, ezért úgy gondolom, hogy önálló post-ként van itt helye. Javaslom mindenkinek olvasásra, megfontolásra, továbbgondolásra:

 

A világvégével kapcsolatos teóriák mindig elgondolkodtatnak egy kicsit!

Nagyon sokan asszociálnak teljes pusztulást azokra a dátumokra, melyeket a dél-amerikai indiánok, a viking leszármazottak és oly sok természeti nép jövendölt. Mi évszázadokkal, ezer évekkel később rettegve tekintünk közeli és távoli jövőnkbe: mikor következik be a "jóslat", mikor, és hogyan is pusztul el civilizációnk?
Azt gondolom igenis van "világvége"! Persze nem egyszerűen a Föld kihalására, vagy elpusztulására gondoljunk. Ez a folyamat megállíthatatlan, Univerzumunk fejlődése hozza magával ezeket az eseményeket!
Világvége? Igen! Azon "világ", az általunk ismert világ, mely egy bizonyos fejlődési folyamatot zár le Földünk, és az emberiség történelmében.

A megismerés és a tanulás folyamata fejlődéshez vezet.

Miért nem akarjuk elfogadni, hogy a bolygó amelyen élünk egy élőlény.
Ha ez nem így volna, nekünk, embereknek már régen sikerült volna elpusztítani.
Nem volt ez másként a régi időkben sem, amikor a mai élet számára elfogadhatatlan folyamatok mentek végbe a Föld felszínén, és mélyében.
Ha bolygónk nem ÉL, ezek a folyamatok végítélethez vezettek volna, hiszen akár a megnövekedett gáz-koncentrációk, akár az elviselhetetlen hőmérsékleti viszonyok az élet megjelenése előtt elpusztították volna a jövőt!
Szóval a világvége.
Történelmet a győztesek írják!, jelenti ki egy mondás… milyen igaz is ez!
Azonban akik „világvégé”-t jövendöltek előre írták meg a történelemben várható eseményeket.
Nem a Föld megszűnéséről beszéltek, hanem egy addigi rendszer szerinti világ - prózaian – elfogyásáról.
“Mutasd meg akkor milyen is az a változás, amivel tovább léptünk, okosabbak, fejlettebbek lettünk!” - mondhatnád Kedves Olvasó.
Erre nem lehet úgy reagálni, mint egy gyárban: itt van elkészült, fejlettebb/nagyobb/okosabb, mint elődei.

A változásokat magunkban, környezetünkben kell felfedezni.

Az idősebbek, akik több tapasztalattal, „megéléssel” szaporították már ismereteiket, könnyen szembe találkoznak a változásokkal. A világ emberei feszültebbek, kiszolgáltatottabbak lettek, természeti kincseinket módszeresen elpusztítottuk, és a legfontosabb: elzárkózottak, békétlenek lettünk!
Ez, persze elindított egy nagyon is pozitív folyamatot!
Csak nézz, bocsánat a rossz kifejezésért „érezz” körül, és észreveszed a segélykiáltásokat, a végső elnyomás kínjainak emberi hangon érkező jelenségét!
A panasz szava mellett megjelentek a segítő kezek is, a dolgos, szorgalmas "ápolók" is. (Ugye megengeded, hogy ebből a körből mindazokat kizárjam, akik személyes haszonszerzés okán tesznek valami hasonlót!?)
Rajtad, rajtunk áll, hogy a „világvége” milyen gyorsan hat/visz át egy másik szintre, ahol, és amikor az ember lesz a fontos, a szeretet, a megbecsülés, a tisztelet kora! Egy új világ kezdete!
Ehhez nem kell politika (semmilyen – vallási sem), pusztán az emberek egymás iránt sugárzott tiszta érzése!