Embertelen

 Rendkívüli korszakban élünk. Olyan korban, amikor ősi próféciák valósulnak meg a szemünk láttára.  Túl a világ társadalmi, gazdasági, ökológiai anomáliáin, globális lelki hadviselés zajlik. Az emberi együttélés ősi alapnormáit és evidenciáit támadják folyamatosan. Ebben az emberfeletti hadviselésben gigantikus erők feszülnek egymásnak minden egyes lélekért.

Mindezt elbujtatják, látszólag az egyén szabadságáért, az individuumért állnak ki azzal a szlogennel, hogy "légy önmagad". Csakhogy nem az a szabadság, ha bárki bármit kedve szerint megtehet (ez szabadosság), hanem az igazi szabadság abban áll, hogy az ember a saját maga állított keretek között mozog szabadon. Ezek a keretek hiányoznak nagyon sok ember életéből. Gátlástalanok és még csak azzal sincsenek tisztában, hogy mi is ezzel a probléma.

Történelmi tény, hogy minden birodalom, társadalmi rendszer bukása az erkölcsi hanyatlásból fakadt. Nincs olyan külső ellenség, fenyegetettség, amely akkora veszélyt jelenthetne, mint a saját erkölcsi romlása. Igen, jelenleg jól látjuk, hogy egy korszak véget ért, a civilizációnk amiben felnőttünk már összeroskadt. Sok szempontból ez nem is baj, hiszen így lehetőségünk van arra, hogy egy új, jobb világot építsünk magunknak. De milyen lesz ez a világ? Nagyon remélem, hogy végre igazi értékeket tudunk adni az életünknek. Hogy az lesz a fontos, ami az embert igazán emberré teszi. Hogy végre felismerjük, hogy nem csak a mi fajunk van jelen ezen a bolygón. Hogy minden mindennel összefügg. 

Szívem szerint azt mondanám, hogy addig nem engednék új fejlesztéseket, amíg rendet nem tettünk magunk után. A probléma az, hogy azt már felfogtuk, hogy a bolygónkra vigyáznunk kell, de ez önmagában nagyon kevés. Írtam már erről, a környezet védelméről eleget. De nem csak ez van és ezt az emberek többsége még csak nem is tudja, például, hogy mi van a bolygónk körül. Hogy milyen szemetet hagyott maga után az ember az űrben. Még csak az első lépéseket tettük meg fizikailag, még ki sem jutottunk igazából a világűrbe, de nem csak a Föld felszíne, hanem a környezete is tele van szeméttel. Döbbenetes ezzel szembesülni. Eddig nem volt különösebb bajom az emberiséggel, eltekintve azoktól az egyedektől, akiknek az agyában semmilyen eszközzel nem lehet fényt gyújtani. De mire vagyunk olyan büszkék, ha másra sem vagyunk képesek, mint szemetelni? Még a világűrben is. Muszáj odarondítani mindenhova?  Ráadásul még büszkék is rá.

A legfenyegetőbb belső ellenzéke minden fennálló rendszernek a saját morális gyengesége. Az erkölcsi hitelesség mindazon evidenciák összessége, amire hitünk alapján örök értékként tekintünk. Ezek megőrzése, megélése, továbbadása és örökítése jövőnk garanciája lenne.
De sokan, rossz helyen keresik a válság okait. Az ember embertelen. De nem azért van sötétség a világban, mert sok az igénytelen, sötétben botorkáló ember, -bár nekem ez már szinte inváziónak tűnik - hanem azért mert túl sok teret adunk nekik; egyszerűen azért, mert eltűrjük, hogy ilyenek legyenek. Mert már ez lett a követendő példa és látszólag az élet is őket igazolja. Hiszen ők a sikeresek, a gazdagok és még büszkék is saját alávalóságukra.

Mosolyogva nézem a jobboldali propagandát. Teljesen ki vannak kelve magukból a genderhelyzet miatt, minden megnyilvánulást a rendszer elleni cselekedetként állítják be. S persze magyarázzák a bizonyítványukat és próbálnak arról meggyőzni, hogy előbb-utóbb kötelező lesz "más"-nak, de minimum melegnek lenni, ha ez így folytatódik. Nos, engem ez a propaganda hidegen hagy, hogy őszinte legyek.

Az viszont az idegeimre megy lassan, hogy már egy sakkjátszmát sem lehet lejátszani a fekete és fehér szavak használata miatt, mert rasszista. Szerintem is túltolják azt is, hogy már nem is tudom hány alfaja van annak, hogy valaki milyen nemi vagy szexuális irányultságú. Természetesen nem azt mondom, hogy ezeknek a dolgoknak nincs létjogosultságuk. Szerintem pont, hogy van, de az is a véleményem, hogy a normális az lenne, ha egyáltalán nem kellene még említeni sem, ha valaki más, mert annyira természetes és elfogadott. Igazából pont ezekkel a dolgokkal, hogy túltolják, érik el az ellenállást mindenki részéről. Túltolják a "más" szervezetek és túltolják a jobboldali konzervatívok is. 

De azt sem értem, hogy miért csodálkoznak azok, akik ezek mellett a "hagyományos" értékek mellett állnak ki? Évezredekig elnyomtak mindent és mindenkit a keresztények, elnyomták a nőket, a melegeket, a másokat, senki nem vállalhatta fel magát, mert kiátkozták (és ez volt a jobbik eset). Inkább csinálta titokban vagy élt boldogtalanul, és amikor ennek a családon belüli erőszak lett a vége, azt is szentesítették. Ahogy a boszorkányüldözéseket is, mert ki kellett irtani a gondolkodó és okos nőket és férfiakat, mert akkoriban ők voltak a veszélyesek. Természetes, hogy ennyi idő elnyomás után, amint teret kapnak a "hagyományos értékrendtől" eltérő értékek is, átcsapnak túlzásokba. De a dolgok természetéből adódóan ezek a túlzáshullámok előbb-utóbb megszűnnek és kiegyenlítődnek a dolgok. 

De ugyanolyan veszélyes az is, ha egyáltalán nem törődünk a másik emberrel. Ha elnézzük a bűncselekmények elkövetését tétlenül.

Azért van néhány javaslatom:

- először is, talán söprögessen mindenki a saját háza előtt. Engem nem érdekel, hogy ki mit hova dug be és kivel teszi mindezt. Az érdekel, hogy milyen ember.

- a söprögetést szó szerint is értem, talán el lehet kerülni vele a szemetelést.

- ha már a szemetelésnél és annak eltakarításánál tartunk, akkor jó lenne arra is gondot fordítani, hogy amit eddig megváltoztattunk a természetben, azt próbáljuk meg visszaállítani természetes állapotába. Gondolok itt például a kimerült bányák visszatöltésére, a meddőhányók megszüntetésére. De hozhatnék még nagyon sok példát erre.

- lépjünk már túl ezeken az ideológiai dolgokon. Az ember az ember, akkor is, ha történetesen meleg, a család pedig család akkor is, ha nem vérségi kapcsolat köti össze. Nem érdekel, hogy ezt jogilag hogyan kategorizálják be.

- az igazi erkölcstelenségekkel foglalkozzunk talán. Azokkal, akik ártanak másoknak. Igazából csak ennyi szerintem, hogy azt kell tudnunk eldönteni, hogy ártalmas-e valaki/valami vagy sem. Engem nem érdekel, hogy ki mit tesz a hálószobájában csukott ajtók mögött, de az igen, hogy lehetőleg ezt ne már az óvodában is tanítsák.

- hagyjuk az érzékenyítést. A pszichológiai eszközöket minden képzett ember arra használja, amire akarja. Ezért pont az ellenkezőjét érik el, mint amiről szólna, ráadásul tudatosan teszik.

Hiszem, hogy lesz megoldás. Hiszem, hogy sikerül átalakítanunk a világot. Hiszem, hogy a megoldás az, ha lemondunk arról a fajta fejlődésről, amit egymás és a Földünk kizsákmányolásával érünk el. Annyi más lehetőségünk van!

A víziómban a világ egy jó hely. Béke van és egyetértés. A víziómban az emberek bízhatnak egymásban és van felelősségérzetük. A víziómban nincs önzés. A víziómban egymás támogatásával jutunk el a jóléthez. A víziómban a világ sokszínű, izgalmas, látható és láthatatlan lények és entitások jóindulatú szövetségével. A víziómban vigyázunk egymásra. Ember az emberre, Föld a Földre, Ember a Földre és Föld az emberre.