Az igényesség hiánya

 Mondhatják rám, hogy sznob vagyok - és mondják is. De akkor is vannak dolgok, amik felett nem akarok elsiklani. Ilyen dolog a mindennapi stílus is, ami messze nem pénz kérdése szerintem. 

Nem vagyok stílustanácsadó, de azért fontosnak tartom, hogy legyen stílusunk. Mindenben. A kommunikációban éppúgy, mint az öltözködésben. Nem tisztem tanácsot adni, hogy ki mit vegyen fel, hogyan öltözzön. Legyen szó férfiről vagy nőről, bizonyára tudod már, hogy mi áll jól, mit akarsz kiemelni magadon.

Ami viszont úgy tűnik, hogy társadalmi probléma, hogy az otthoni viseletet nem tudjuk a helyén kezelni. Azért, mert valaki kismama és otthon van, vagy nyugdíjas és már nem jár el dolgozni, vagy éppen hétvége van és jólesik lazán elnyújtózni, esetleg valami munka van a ház körül és természetesen nem akarjuk a legjobb ruháinkat ilyenkor felvenni, még senkinek nem kell feltétlenül csapzottnak és igénytelennek lennie.

Nem gondolom, hogy rázni kellene a rongyot bárkinek, de azt igen, hogy fontos, hogy otthon hogyan nézünk ki. Tudom, hogy nagyon sokszor történik meg, hogy ha nem figyelünk oda, akkor a család igényeinek kiszolgálása után önmagunkra már nem marad sem figyelem, sem pénz. Pedig fontos, hogy hogyan érezzük magunkat, és ha egy eseményre idegenek kedvéért felvesszük a szép ruhát, akkor saját magunk, a családunk, párunk kedvéért miért nem?

Teljesen mindegy, hogy milyen az öltözködési stílusod a munkában, hétköznapokban, legyen egy annak megfelelő külön ruhatár otthonra is. A melegítőnaci az sportolásra való, nem arra, hogy abban pihenjünk otthon. Szerintem az sem lehet megoldás, hogy a viseltes ruháinkat állítjuk be otthoni hordásra. Egyszerűen azért nem, mert más a funkciója és ki akar kényelmetlen, ráadásul viseltes ruhában feszülni az otthonában?

A másik hiba, amit a férfiak szoktak tipikusan elkövetni, hogy van egy vagy két munkás ruhájuk és otthon mindig abban vannak, mert az a kényelmes és ha valamit csinálni kell a ház körül, akkor arra is jó. Ez rendben is volna, de a pihenés és a munka is különböző dolgok, s jó lenne, ha a férfiak is képesek lennénk ezt megkülönböztetni és gondot fordítanának az igényességre. Pedig több helyen is láttam, hogy kerti munka után ugyanabban az öltözékben ülnek le mondjuk a vasárnapi ebédhez. De miért? Ha már megmosakszik valaki, meddig tart egy kényelmes szabadidőruhát magára ölteni? Nem csak női probléma az odafigyelés hiánya.

Éppen ma láttam egy videót. Egy luxusautót mutatott be egy csinosnak is mondható lány, csak éppen stílusficama volt. Szőke haj, hosszú körmök, bőrdzseki, közönséges mackónadrág és tornacipő volt a szettje. Mi is ezzel a baj? Csak az, hogy - bár bizonyára többe került az a mackónadrág, mint a havi fizetésem - akkor is csak egy tréninggatya volt. Egyszerűen nem illett abba a környezetbe. Tudom, tudom... mindenkinek joga van hülyén kinézni. Mi is ezzel a probléma? Az a szomorú, hogy ez a lány egy influenszer, akit bizony a követői másolnak és felnéznek rá, ő a példaképük. Amúgy is az a trendi, ha valaki szakadt, használtnak tűnő anyagokat hord és még rá is fogja, hogy ez fenntartható divat. De ettől nem lesz igényes. Ahogy attól sem, ha valaki a legutolsó divat szerint öltözik vagy olyan dolgokat vesz fel, ami sokba került.

Nem tetszik nagyon sok minden ebben a világban, mert az emberek már sehogy sem adnak magukra. Sem a kommunikációban, közbeszédben, sem morálisan, de még az öltözködésben sem. Nem vagyok divatkövető én sem, de azért van egy alap, amit tartok, ha a kinézetemről van szó. Az öltözködés csak az egyik aspektusa az életnek. Ha szeretnénk egy jobb életet kialakítani maguknak, akkor ezzel a területtel is foglalkozni kell. Nem a szándékosan szaggatott farmernadrágról beszélek, hanem a legújabb trendekről. Elnéztem a legújabb kreációkat és mintha szándékosan formátlanná tennének mindenkit. De ez csak az egyik irányvonal. A másik, amikor a 19. század munkásnőinek ruháival állnak elő - méregdrágán. Ha mindez nem lenne elég, akkor ráadásul olyan modelleket alkalmaznak, akik nem, hogy nem szépek (hogy is lehetnének azok, hiszen akkor elvonnák a figyelmet a ruhakölteményről), de szándékosan rosszul áll rajtuk a ruha. Vagy színben vagy fazonban, vagy mindkettőben. Nem tudom kinek jó ez, hiszen így egy-egy öltözetet meg sem tudunk nézni. Hordani meg pláne nem fogjuk. Ennél már csak az a rosszabb, amikor kreatívan variálják a stílusokat (pl. Nike cipő otthonkával) Persze, tudom, hogy tetszik vagy sem, a trendi akkor is trendi lesz, ha én figyelmen kívül hagyom.

De ami fontos és ami miatt ezt a posztot elkezdtem írni, hogy figyeljünk magunkra. A bloggerek, az olvasók is. Mostanában az a trendi, ha valaki közönséges vagy egyenesen bunkó. Igaz ez a még a híradókra, az interjúkra is. Emiatt azért háborgok, mert szerintem a sajtónak nem csak híreket, hanem kultúrát is kell(ene) közvetítenie. Ha nem közvetlenül, akkor közvetetten, a médiaszereplő viselkedésén keresztül. De napjainkban éppen ennek éljük a hiányát. A viselkedéskultúrának, és ez az, ami mindenre kihat. Hiszen ne felejtsük el, hogy "gondolataink határozzák meg a viselkedésünket, a viselkedésünk határozza meg az életünket."

Frissítés 2020.12.16. A társadalomban végbemenő ilyen jellegű változások nem csak nekem tűntek fel. Érdemes elolvasni ezt a bejegyzést is: 1 bites társadalmat építünk?