A túlzások világa
Azt nem tudom, hogy lesz-e valaha normális életünk. Nem, most nem a régit sírom vissza. Egyszerűen lelkileg annyira kikészült már az ember - és nem csak én - ami már számomra visszafordíthatatlannak tűnik.
Ezért van szükség az Új Világ Építőire. Már nem tudunk visszaintegrálódni a normalitásba. Új szabályok, új attitűdök kellenek. És tisztelet egymás iránt, a Föld iránt.
Hiába mondják, hogy “régi kerékvágás”, soha többé nem leszünk olyanok, mint amilyenek voltunk. Mindenki megtanult szenvedni valamiért. Azonban sajnos ez nem tette jobbá az embereket, sőt, mintha a rosszabbik oldala került volna elő az emberiségnek. Soha nem látott módon szemetelnek, ingerültek, feszülnek egymásnak, eltűnt az udvariasság, a jó modor is, csak egymás pocskondiázása van az előtérben.
Látom azt is, hogy vannak jó emberek, akik kérik a többieket a kulturált kommunikációra, arra, hogy legyenek tekintettel egymásra, egymás érzéseire. Hasztalan, mert a másik oldal csak azt hajtogatja, hogy a stílustól függetlenül neki van igaza. Mintha kiveszett volna a józan belátás is az emberekből. Értem én, hogy harsánynak és szemtelennek kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán kihallatszon bárkinek a hangja a tömegből, mégsem gondolom, hogy így kellene élni, hogy napi szinten többször ezzel kellene szembesülnünk. Nem hiszem, hogy ezeknek a megmondó embereknek joga lenne ahhoz, hogy bárkinek a lelki világába belegyalogoljanak. Értem én azt is, hogy joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, de vegye tudomásul, hogy nincs joga ahhoz, hogy ennek kapcsán bárkit sértegessen. Mindenkinek lehet véleménye, de nem mindegy, hogy azt milyen formában teszi közzé. Abban sem vagyok biztos, hogy kötelező lenne fennen hangoztatni ezeket a véleményeket.
Nem tudom, hogy le fog-e ez tisztulni valamikor.
Kritizáltuk a fennálló rendszereket, de azt látom, hogy mégis szükség volt rájuk, mert az ember állat lesz ráerőltetett szabályok nélkül. Tényleg ezt akarjuk?
Amúgy is, miközben mennek ezek a folyamatos csörték, szép csendben a háttérben alakul az új szabályozás is. Az új szabályozás, ahol megint csak elrugaszkodnak az egészséges normalitástól. Már nem használhatunk bizonyos szavakat, mert rasszista, megkülönböztető. Olyan szavakat, amiknek eddig semmi köze nem volt a rasszizmushoz (gondolok például a Negro cukorkára) Nem használhatunk történelmi jelképeket, (természetesen nem a svasztikáról beszélek) lelkiismeretfurdalás nélkül lassan nem nézhetünk meg egy középkori várat vagy műalkotást, mert a mai szemmel nézve olyan elemeket tartalmaz, ami tűrhetetlen. Nem olvashatom a nagy klasszikus írók műveit, mert ha nem tetszik a jelenlegi kritikusoknak a személyiségábrázolás, akkor simán elutasíttatnák velem is. Bocsánat, jogom van ahhoz, hogy szeressem Jókait vagy Shakespeare-t. Nekem nem jár a szabad véleménynyilvánítás?
Aztán ott van még annak bizonyos lónak a másik oldala. Kell az állatvédelem, egyetértek vele, mert tényleg bizonyos emberektől meg kell védeni az állatokat. De könyörgöm! Mindig is voltak és vannak normális állattartók, akik méltó körülményeket biztosítanak az állataiknak, akik egészséges módon tudnak együtt élni az állatokkal, ne keressünk már az esetükben is a kákán is csomót! Ne kelljen már emberi jogokat biztosítani az állatoknak. A végén már szavazati joguk is lesz. Mi közük van nekik az emberek agymenéseihez? Miért jelentik fel már azt is, aki egyszerűen csak sétáltatja a kutyáját? Vagy azért, mert a kutyájának nincsen törzskönyve, ne adj’ isten keverék? Még egyszer mondom, nem azokról beszélek, akik eközben hagyják, hogy a kutyájuk bárkit megtámadjon! Már olyanokat hallok, hogy csak olyan tarthat majd kutyát például, akinek van kutyajogsija. Vizsgázott belőle. Hogy ha véletlenül megellik a kutya (nem a szaporításról beszélek) és elajándékozzuk a kölyköket, az bűncselekmény lesz. Ha vásárol az ember kutyát, megbüntetik, ha nem a megfelelő helyről teszi.
Mindeközben a gyerekszüléshez még mindig nem kell jogosítvány.
A másik jelenség ami szerintem tényleg felháborító, a feljelentési mánia. Hogy vannak egyének (embereknek nem nevezem őket), akiknek az okoz örömet, ha másikat bemószerolhatják, ha szükségtelen vizsgálatokat és ellenőrzéseket kell kiállnia, amik rendszerint még azzal is zárulnak, hogy alaptalan volt a feljelentés. Miért kell ez a sok rosszindulat? Amit én tennék az az, hogy senki ne jelenthessen fel/be senkit anélkül, hogy azt nem vállalja fel. És természetesen, hogy önmagát alá ne vetné ugyanannak a vizsgálatnak legalább akkor, ha alaptalannak bizonyul a rágalma! Talán így meg lehetne állítani ezeket a “kedves” embereket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése